„Azok miatt írtam meg ezt a könyvet, akik – bármerre jártam, bármire jutottam – megkülönböztetett figyelemmel, várakozással és szimpátiával követték az életemet; azoknak ajánlom, akik kudarcaimban is, tévedéseimben is kitartottak mellettem, és erőt adtak, amikor már azt hittem, hogy magam vagyok. És amikor már úgy látszott, hogy védtelen vagyok, ők körülvettek, kiálltak értem, és védelmeztek a mindenfelé kinyilvánított megbecsülésükkel.”
A vitathatatlan tudású ferencvárosi legenda tollából származnak a fenti sorok, akit meg nem értett zseniként gyászol most Magyarország.
"Az őszinteség részben szelídség is. Őszinteség, szelídség, méltóság, hárman biztosan állnak, nem billegnek, akár a suszterszék. E három jegy a szavakkal ki nem fejezhető szeretetnek alkotóelemei. Az őszinte beszédhez elszánódás, hátsó gondolatok nélküli lélek kell. Őszintének lenni annyi, mint megpihenni. Varga Zoltán ilyen lélekkel írta ezt a könyvet."
(Balczó András)
