Jókainak egyik legnépszerűbb s egyben legvitatottab regénye vigasztaló és bizakodásra serkentő tézisregény, a magyar jellem és a magyar föld asszimiláló erejét akarja példázni, azt a tételt sugalmazza, hogy nemzeti erényeink az ellenséget is megszelídítik, sőt pártunkra állítják. A könyv anekdotizmusa, humora, érzelmessége finom színfoltként olvad bele a zsánerszerű alapszövetbe. A passzív rezisztencia magasztalásában kétségkívül ma is érzünk valamiféle "karón pipázó" magyar flegmatikus fölényt, már-már abszurd bizakodást a jobb jövőben, amit olyan szellemesen érzékeltet a zárófejezetben. AZ Új földesúr nyelvi művészetének is legmagasabb színvonalát reprezentálja, egyebek között azért, mert az olykor rovására írt latinizmusok és germanizmusok itt a beolvadási igyekezet affektációjaként mélyebb tartalmi jelentést nyernek. A regény a klasszikus magyar irodalom nem avuló értékei közé tartozik.
