A kötetben található ifjúkori elbeszéléseket gyakran a szeszélyes képzelet jellemzi, ugyanakkor a lírikus átütő ereje is érezhető bennük. Szerzőjük végtelen érzékenysége és részvéte minden emberi gyengeség iránt már ezekben a korai írásaiban is pontosan körvonalazódik. Elbeszéléseinek szereplői többnyire kisemberek, akik félszegségük, magányosságuk okán válnak kiszolgáltatottakká. Életük egy-egy apró részletének elemzése során egész sorsuk értelmeződik, és a pontos lélektani ábrázoláson túl, a szerző társadalmi igazságokat is megfogalmaz ezekben az elbeszélésekben.
