A 19.századi magyar irodalom nyitottá kezdett válni a másságnak mint témának a befogadására. Ez újdonságnak számított, hiszen ekkor még mindig a tabu körébe tartozott.
Bródy Sándor, A szerelem élettanának előszavában így beszélt erről a témáról, egy 1921-ben írt leveléből idézve: ,,Elég jó ízlésre vall, hogy az istenek embereket is szerettek, sőt állatokat is, ha szépek voltak. Még ugyanegy neműeket is. Ami ellen az én ízlésem hevesen tiltakozik, de maga a művelt, sőt tudományos újkor még sokkal elnézőbb. És ami a női nemet illeti, ebben a képben még több mint megértő. Újabban favorizálja a jelenséget. Régen csak megértette. Ma? Belteljessé tette.”
